A csehszlovák Skoda gyár 105-ös kerek lámpás modellje Magyarországon is sok családnak volt hasznos közlekedési eszköze.
Erről a modellről is könnyebben írok mivel személyes emlékeim is kötődnek hozzá, ugyanis több évig volt egy saját példány a tulajdonomban. Az én okkersárga Skodám hálásan kiszolgált és sok helyre eljuthattam általa. Elődje a Skoda 100-as típus volt!

A farmotorjának köszönhetően a téli havas és emelkedős utakon kicsúszás nélkül még téli gumi nélkül is sikeresen elvitt bárhová. Manapság farmotoros autókkal már ritkábban találkozunk, de ez a konstrukció a téli utakon rendkívül jó szolgálatot tett a közlekedésben. Voltak akik egy zsák cementet is raktak az első csomagtartóba, hogy az első oldal súlyelosztása kiegyenlítődjön a farmotor miatt.
A másik ismert jellemzője volt, hogy hosszú utaknál hamar felforrt a hűtővíz, ezért lehetett az autópályák leállósávjában gyakran látni füstölő skodákat. Ez a füstölés egy rövid pihenővel áthidalható volt, majd folytatódhatott az utazás. Voltak technikai megoldásai ( hűtőventillátorok) a gyorsan felforró hűtővíz elkerülésének, amit a gyakorlottabb sofőrök gyakran alkalmaztak. A Balaton felé vezető úton én is többször álltam a leállósávban egy rövid kényszerpihenőn.
A Skoda 105-ös tipus is kiváló családi autó volt elsősorban belföldi használatra, de merészebbek külföldi hosszabb utakra is használták.
Ahogy már említettem nekem is volt egy szép okkersárga példányom ami több évig is minimális szerviz igénnyel kiszolgált. Ez a típus is egyszerű szerkezet volt és nem sok komfort szolgáltatást találhattunk benne. A skoda 105-ös modellje sem a gyorsulásáról volt híres, sőt kifejezetten lomhának számított! A üzemanyag fogyasztása a kor elvárásainak megfelelően átlagosnak számított.

A Skoda105-ös 1047 köbcentijéhez még 4 sebességes váltót szereltek, ami a (komoly) 44 lóerőhöz elegendőnek bizonyult.
A későbbi továbbfejlesztett 120-as már 5 sebességgel és megnövelt 10 azaz összesen 54 lóerővel szelte az utakat. Ez a jól ismert kerek lámpa után már kocka formájú világítást kapott. Ezt a típust emlékeim szerint én már nem vezettem, így többet nem is tudnék írni ezért inkább visszatérnék a 105-ös modell tulajdonságaira.
Dinamikus előzésekhez nem volt partner a 105-ös széria és a meredek emelkedők is kihívást jelentettek a számára. Emlékszem néhány komolyabb emelkedőn milyen nehéz volt a feljutás, de ügyes sebességváltó használattal a végén mindig sikerült. Az autó karosszériája aránylag jól bírta az eltelt évtizedek nyomait, azonban a küszöb és a sárhányó elemei hajlamosak voltak a rozsdásodásra. A felsorolt hátrányok mellett ne feledkezzünk meg így is kényelmes utazást biztosított akár egy egész család részére.
A mai kocsikhoz természetesen felesleges lenne hasonlítgatni. Viszont ma is elég sokan éreznek nosztalgiát ehhez a modellhez és páran egy retró jármű megvásárlásával orvosolják ezt az űrt.
További írásaink a retró járművekről: Trabant 601-es modell.