Az édességek a legtöbb gyermek kedvenc ételei közé tartoznak, így nem csoda hogy a 70-80-as évek (Retró korszak) éveiben is megvoltak a kedvencek.
Ebben a blogbejegyzésbe megpróbálom összefoglalni a fent már említett korszak közkedvelt finomságait. A lista elég hosszú így biztos lesz ami kimarad, de talán sokan hasonló emlékekkel gondolnak vissza a korszak megahatározó édességeire.
A 70-80-as években is számtalan cukrászda működött ahol a kínálat elég széles skálán mozgott. A sütemények nagyon ízletesek voltak és persze a nyári időszakban a kihagyhatatlan fagyiról se feledkezzünk el.
A fagylaltról bővebben egy korábbi bejegyzésben írtam.
Természetesen a sütemények az otthonokban is gyakran felbukkantak, ahol volt a családban a sütésben járatos anyuka, vagy nagymama.
Így mindenkinek megvolt a hazai kedvence!
A retró édességek egy másik kategóriája a cukrok és a csokoládék.
A kemény savanyú cukorka egy csomagon belül több ízvilágban is pár forintért kapható volt. De aki a puhább cukrokat szerette talán a fruttira jobban emlékszik.
A fruttit egy időben focimeccseken szemenként is lehetett kapni a tökmag és szotyi mellett. Az árára pontosan nem emlékszem, de gondolom olyan 10-20 fillér körül lehetett darabja.
Állagban hasonló volt az omlós tej vagy vajkaramella, ami szintén felelős volt néhány lyukas fogért.
A keményebb cukrok közé tartozott a törökméz vagy a krumplicukor bár ez a két finomság megosztó volt és sokan nem szerették. Azonban a piros cukormázas grillázs a nebuló már előrébb volt a ranglistán a dunakaviccsal párban.
A már puhább szájban olvadó, amit gyerekként csak módjával lehetett fogyasztani a dianás cukorka. Ennek volt egy fapados változata amikor egy kockacukrot dianával átitattak. A diana azaz (sósborszesz) általában 0.2 dl-es kiszerelésben árulták és akkoriban szinte minden háztartásban megtalálható volt. Fogfájásra is gyakran használták borogatáshoz. A szőlőcukor is egy rövid mondat erejéig ide kapcsolható.
De a fekete hosszú csíkokban tekeredő medvecukor és a színben azonos Negró a torok kéményseprője is a kedvencek közé tartozott.
A puha kategória egyik vezető szereplője a pille habosított gyümölcsízű cukorka, de a télifagyi is ebben a kategóriában jeleskedett.
Talán a cukrokhoz köthetőek még a nyalókák, amiből a piros kakasos és a csokival bevont kojak is sok gyereknek felejthetetlen élményt nyújtott.
Valamint a zizi és a limó is az intenzív cukorbevitelt növelte. Volt még egy papír zacskóban kapható pezsgőpor amit én személy szerint nagyon szerettem. Ez több ízvilágban is elérhető volt és eredetileg a limóhoz hasonlóan vízzel kellett volna keverni, de mi ezt is csak a tenyerünkből nyalogatva fogyasztottuk.
Talán a cukrok után térjünk át a csokoládékra, melyek szintén a Retró édességek egy meghatározó csoportjába tartoznak.
A piros csomagban forgalmazott egész mogyoróval dúsított tejcsokoládé talán sokaknak kedvenc volt. De az állatfigurás szerencsi tejcsokoládé sem volt rossz. Ez mellett persze a kihagyhatatlan sportszelet, amit akkor még csak egy méretben árultak.
Volt még pár kedvenc a melba vagy a Párizsi kocka, az utasellátó szelet, és a Boci csoki. A díszes dobozban kapható Százszorszép desszertnek általában csak a dobozával találkoztunk, ami legtöbb esetben varrós doboznak lett újra felhasználva.
A rágógumik ekkor még nem olyan széles választékban voltak elérhetőek és az íz tartóságuk is elég gyenge volt. Kiszerelésben a golyós és a tutti frutti ízű téglalap alakú volt a leggyakoribb. Az igazi áttörést a Donald rágó és az Amerikai Wrigley’s mentolos rágók hozták, igaz ezeket sokáig csak a dollárboltban lehetett kapni, a szintén népszerű mentolos tik-takkal együtt.
Az édességeket ezekben az években az élelmiszerboltokban, az édességboltokban, és a trafikokban lehetett beszerezni.
Remélem ebben a bejegyzésben sokan felismerték a Retró világából a számukra kedvenc finomságokat.
Ebben a bejegyzésben is a képeket a Fortepan oldaláról használtam fel. Minden képre kattintva elérhető azok eredeti forrása!
További nosztalgikus hangulatú írások a 70-80-as évek világáról: