Margitszigeti kalandozások régi képeken.

A főváros egyik kedvelt helyszíne a Margitsziget, amely az elmúlt évtizedekben is népszerű volt, amit a képek is jól bemutatnak.

A Margitsziget a budai és a pesti oldalról is könnyen megközelíthető és remek kikapcsolódást nyújt több évszakban is. Télen hangulatos sétákat tehetünk a szigeten, mert ilyenkor kevés lehetőséget nyújt, de ha várunk a tavasz első napjaira rögtön színesebb hangulatban találhatjuk.

A Margit híd irányából érkezőknek a margitszigeti séták első látványossága a bejárat bal oldalán található Atlétikai Centrum, amely a sportolás mellett időnként koncerteknek és további rendezvényeknek is helyet biztosít.

Aki nem bírja a hosszas gyaloglást a Centenáriumi emlékműnél bérelhet bringó hintót amivel gyorsabban körül járhatja a sziget nevezetességeit. De manapság már bérelhető (vagy saját) elektromos rollerrel is könnyen minimális erőkifejtéssel közlekedhetünk a szigeten. Akik saját kerékpárral érkeznek, azok szintén kényelmesen és gyorsan bejárhatják a sziget helyszíneit.

A Margitszigeti Atlétikai Centrum 1960-ban. ( Ekkor még úttörő sporttelep néven működött.)

A hídról való lejutást követően a ma is álló Centenáriumi emlékművet csodálhatjuk meg. Sok család őriz képeket a Centenáriumi emlékmű előtt pózolva.

Margitszigeti Centenáriumi emlékmű
A Centenáriumi emlékmű 1975-ben. Egy turista sem ment el mellette fotó nélkül!

Az emlékmű Kiss István 1972-es alkotása, amit Pest-Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulójának emlékére készítettek.

Az emlékmű után szintén egy népszerű helyszín a Margitszigeti nagy szökőkút, ahol egy kis időt minden család eltöltött régen és szerintem manapság is. A szökőkút ma már modern fényjátékkal, és zenével kiegészülve nyújt látványos perceket a látogatóknak.

A családok külföldi Magyarországra látogató vendégeinek a programjában is szinte kötelező elem volt a Margitsziget meglátogatása.

Ezért sok külföldön élő Magyar család fénykép gyűjteményében vannak fotók mind a Centenáriumi emlékmű, mind a Margitszigeti szökőkútról a háttérben.

A szökőkút megtekintése után egy hangulatos étterem volt tágas kerthelyiséggel, amit manapság rendezvény helyszínnek használnak. De ha az éttermet kihagytuk a programból az árnyas fák ölelésében sétálhatunk végig a művész sétányon.

Amint tovább sétálunk a szigeten a vadasparkot is megnézhetjük. De ennek szomszédságában van egy ma is szépen gondozott Rózsakert amit szintén kár lenne kihagyni. Ezt követően a régi romos Domonkos apácarendi kolostor romjait is megnézhetjük.

kolostorrom
A kolostorrom 1937-ben.

A következő állomás a Margitszigeti parkszínpad, rögtön a víztorony tövében.

Margitszigeti víztorony
A Szabadtéri színpad (egy időben kertmoziként is üzemelt) és mögötte a víztorony 1965-ben.

Tovább sétálva megcsodálhatjuk a Margitszigeti négyrétet, ahol gyakran rendeznek szabadtéri családi programokat, valamint a sziget északi csücskében még leülhetünk a Japánkertnél egy kis pihenőre. Szintén a sziget északi területén található az Ybl Miklós tervezte Margitszigeti Nagy szálló (Grand Hotel) impozáns épülete.

Margitszigeti Nagyszálló
A Margitszigeti nagyszálló bejárata és parkolója 1972-ben.

Amennyiben maradt még erőnk az innen néhány méterre található zenélő kút is megér néhány fotót.

Miután kicsit a Japánkertnél megpihentünk visszafelé érdemes a sziget másik (nyugati) oldalát is megnézni. Ahol először a Palatinus strand mellett sétálhatunk el, majd a szintén népszerű de elsősorban sportolók körében kedvelt Hajós Alfréd uszodára is részlegesen ráláthatunk a gyalogútról. A Palatinus strand egész nyáron látogatható ma is, és szerintem a Budapesten élőknek sok régi személyes emlékük kötődik hozzá. Ezen a strandon van a híres hullámmedence ami évszámtól függetlenül mindig népszerű a fürdőzők körében.

Palatinus strand bejárata
A Palatinus strand bejárata 1980-ban.
palatinus strand
Nyári életkép a Palatinus strand mindennapjaiból 1980-ból.
Palatinus strand 1974
Főszezonban az ideiglenesen üres medencéket is kihasználták a napozásra.
1974-ben készült fotó.
Hajós Alfréd uszoda
A ma is működő Hajós Alfréd Nemzeti sportuszoda bejárata 1972-ben.
A Margitszigetet régen a nyulak szigetének is nevezték.

Azonban a nyulakhoz nincs köze, csak egy hasonló latin szó miatt ragadt rá az elnevezés. A latin nyúl avagy lepus szó lepor ékesség szóval hasonló ami Trogmayer Ottó régész szerint közelebb áll az akkori valós nevéhez.

A Margitsziget bejárása gyalog elég fárasztó, de kerékpárral vagy busszal is megközelíthető. Személygépkocsival csak külön engedéllyel lehet behajtani a szigetre. A parkolásra a sziget északi részén kialakított fizetős parkolóban korlátozott számban van lehetőség.

Ebben a blogbejegyzésben is a Fortepan képeit használtam fel, ahol már több mint 150 000 régi kép között böngészhetünk.

Írta és szerkesztette: István

További nosztalgikus hangulatú írások itt a retró napló blogon: