Fikciós történet.

Ez a történet a fantázia szüleménye!

Szép március eleji hűvös, de igazán remény teli péntek hajnal volt, amikor az első kitartó horgász megpakolva kicsit dülöngélve a Velencei tó irányába tekerte a bringáját. Azt hitte ez a péntek sem lesz más mint a többi, de nagyot tévedett.

Ahogy közeledett a tóhoz furcsa illatokat érzett, de ami ott fogadta az leírhatatlan.

Az egész tó vize borrá változott!

Kiérve lepakolta felszerelését és a bíbor vörös tóhoz sétált. Az erős ismerős illatból borra tippelt, de mégis óvatos mozdulattal térdelt le egy kóstolóra.

Igen ízletes bor volt amilyent talán soha nem ivott még. Nem olyan savanykás mint a szomszéd Józsi bora gondolta magában.

A program rögtön változott mert azt tudta, hogy hamarosan tömegek fogják ellepni a tavat, és mint az aranyásók hordani az édes nedűt minden felé.

A hír valóban gyorsan terjedt és a fő TV csatornák stábjai mellett tömegek indultak meg a nagy bortó felé. A helyi lakosok előnyben voltak, és az összes demizson előkerült a spájzból, sőt sokan az utánfutón az esőgyűjtő tartályokkal de néhányan még háti permetezőkkel is jöttek.

Még nem volt délelőtt 10 óra, de már beindult a borturizmus és tömegek zarándokoltak. A halállomány teljesen eltűnt, ezért horgászni már nem is lett volna értelme. De nem is nagyon akart már senki mást, csak a nagy bortóból meríteni lehetőleg egy jó nagyot.

Dél körül Francia borszakértők is érkeztek a helyszínre, akik megállapították a tó vize kiváló minőségű borrá változott. Amelynek palackja egyes hírforrások szerint 8-30 ezer forintot is érhet a nemzetközi borpiacon. Persze beindultak a pletykák és dobálóztak a számokkal.

Ezt követően pánikszerű embertömeg indult el a Velencei tó irányában a nagy borszállítmány reményében. A legtöbben saját használatra, de sokan már ipari mennyiségben gondolkoztak. Szabályozás hiányában szabad volt a vásár, amit mindenki szeretett volna kihasználni.

A helyi hajósok csak fogták a fejüket: Mi lesz a tóval elhordják az emberek? A helyzet már kora délutánra kezdett válságossá válni a kezelhetetlen embertömeg miatt. Az összes vonat tele palackokkal felszerelkezett emberekkel és a környező utak is megteltek minden irányból.

Estére már olyan mennyiséget vittek el hogy a hivatalos vízállás (vagyis borállás) is csökkent. És az emberek csak jöttek és jöttek kifogyhatatlan, még éjfélkor is fejlámpás emberek kannákkal a kezükben serénykedtek a tóparton.

A helyiek megrémültek a hirtelen jött tömegtől, de pár élelmes már zsíros kenyeret árult a hirtelen összegyűlt tömegnek. Másnap reggel válságstáb alakult a tó megmentésére, azonban nem tudták hogyan lehetne a sok embert megfékezni.

Az alkalmi kerítések nem bizonyultak hatékonynak, mert gyorsan megrongálták a borturisták, így folyamatosan csak csökkent a tó borszintje. Állami szinten is érezték gyorsan cselekedni kellene, mielőtt elhordják a népek az új magyar kincset.

A szombati napon már rengeteg bor hiányzott a tóból ami valóban vészhelyzetnek tűnt. Persze ekkor már beindult a nagyüzemi borszállítás, és a kezdeti flaskák helyett már lajtos kocsik és egyéb nagy tartálykocsik szivattyúzták az értékes italt.

A helyiek miután szintén megtöltötték a házat borral, tehetetlenül nézték a kert végében lévő szeretett tavuk gyors apadását. Sok helyen palack híján már a szomszédos házak fürdőkádjai is tele voltak borral. Mindenki szerette volna kihasználni a lehetőséget.

Vasárnap este már tarthatatlan lett a helyzet és a tó szemmel láthatóan megszenvedte a tömegek látogatását. Már mindenki azonnali kormányszintű beavatkozásra várt, amikor hétfő reggel hirtelen a bor ismét vízé változott.

Azonban nem csak a tó vize, de az összes elszállított nedű vissza változott vízzé. Ekkor felszólították a lakosságot mindenki azonnal vigye vissza az elszállított folyadékot, azonban a helyieken kívül nem sokan reagáltak a kérésre.

A tömegek csalódtak, mert voltak akik az ország másik feléből autóztak a jó lehetőséget látva a dologban, ami most ismét vízzé vált.

Minden csoda három napig tart!

De a tó helyreállítása még hónapokba is beletelt!

Vége.