nosztalgia kategóriaarchívum

Kopaszkutya újratöltve.

A napokban olvastam, hogy az 1981-ben készült Kopaszkutya című film felújítva ismét vetítésre kerül a mozikban.

Szomjas György méltán legendás filmje egy feltörekvő Rock banda életét mutatja be. A filmben a Kőbányai avagy a külvárosi életérzést a Hobo Blues Band együttes tagjain keresztül ismerhetjük meg. A filmben látható bandához kapcsolódik még a P. Mobilból jól ismert Schuster Lóránt is, aki a történetben az együttes menedzselését vállalja fel.

Ez a film is jól tükrözi a kor hangulatát.

kopaszkutya újratöltve

A külvárosi művelődési házak akkor még kicsit félve és idegenkedve fogadták a rock bandák térnyerését. Ezért a diszkók biztos forgalmához, a gyakran balhékkal fűszerezett rock koncerteket nehezen illesztették a repertoárhoz. A film a turnézás árnyoldalait is bemutatja, amikor még régi agyonhasznált kisbuszokkal járták az országot a zenészek, és a fellépésekhez szükséges felszerelésük is igencsak hiányos volt.

A zenekarok a próbalehetőségeket is néha érdekes módon például külterületi családi házak kertjében oldották meg. A mostoha körülmények azonban nem törték meg a zenészek lendületet és így is szenzációs zenéket írtak. A filmben végignézhetjük egy dal születését is (Tetovált lány)!

Én többször is végig néztem még az eredeti verziót ami valóban elnyűhetetlen, így nem csoda ha egy felújított változatban a mai fiataloknak is próbálják átadni a film hangulatát.

kopaszkutya újratöltve
A fotó a Kopaszkutya című film forgatásán készült 1981-ben. Kép forrása: Fortepan.
Középen Deák Bill Gyula, az ajtóban Földes László (Hobó) és Schuster Lóránt.

Földes László (Hobo) és bandája hozza a külvárosi életérzést, amit valóban sokan átéltünk a peremkerületekben.

Deák Bill Gyulával személyesen is találkoztam egy-egy Bill és a box koncerten még a Dési Huber művelődési házban, amelynek akkor még a tragikusan elhunyt Bencsik Sándor gitáros is a tagja volt. Az előzenekar koncertje előtt gyakran Bill is kiült a nézőtérre!

De egyszer Földes Lászlóval is beszélgettem a Budai Parkszínpadnál még fellépése előtt.

Még nem láttam a felújított kopaszkutya filmet, de mindenképpen ajánlom azoknak akik nem ismerik az eredeti történetet!

Valamint akinek tetszett a film Szomjas György további rendezéseit is mindenképpen érdekes megnézni. Például a Falfúró című filmet amiről egy későbbi bejegyzésben itt a blogon részletesebben is fogok írni. Ezek a filmek korosztálytól függetlenül egy kalandos időutazásra viszik a nézőket.

Neked tetszett a kopaszkutya című film?

További nosztalgikus hangulatú írások itt a blogon:

Budapest és a Metró régi képeken.

Budapest közlekedése nagymértékben javult a Metró járatok kiépítésével, melyek kényelmes és gyors közlekedést biztosítottak a városon belül.

Ebben a bejegyzésben nem évszámokat szeretnék felsorakoztatni és bemutatni a Budapesti metró járatok kiépítésének részleteit, inkább a vonalak és állomások kultikus helyeit mutatnám be egy kis személyes emlékezéssel tarkítva.

A hetvenes évek elejére a villamos hálózatok igazán bőséges választékot kínáltak az utazásra, azonban a Metró megjelenésével a már-már kaotikus föld feletti tömegközlekedés egy kicsit fellélegezhetett. A földalatti közlekedés egy új perspektívát nyújtott a munkába járó tömegek számára. Bár sokan eleinte idegenkedtek ezzel a földfelszín alatti megoldással, azonban a gyors közlekedést látva hamar feloldottak ezek a félelmek.

Budapest és a Metró egy jó párost alkotva gyors, kényelmes, hatékony utazási lehetőséget kínált az utazóközönségnek.

budapest és a metró 1
A minden állomáson egységes mozgólépcső volt, amivel lejuthattunk a járatokhoz. Itt éppen a Baross tér Keleti pályaudvari mozgólépcsője 1969-ben.

Voltak jellegzetes állomások például a következő képen látható Őrs Vezér téri 2-es Metró végállomása. Ami az alagútból a felszínre törve juttatta tovább az utazókat a további busz, villamos, vagy a hév megállókhoz.

Az Örs vezér téri metró kijárat beton íve is egy képzeletbeli M betűt formáz. A fotó 1970-ben készült.

Budapest közlekedése a Metró nélkül manapság elképzelhetetlen lenne!

budapest metró
A pillangó utcai megálló ahol még a felszínen haladt a közlekedés. Szintén egy 1970-es kép.

Mielőtt lemennénk a föld alá a következő képen megnézhetjük a bejáratoknál található jellegzetes kapukat, melyeken még érvényes jeggyel is félve léptünk át, nehogy ránk csukódjanak az emlékezetes bejutást gátló karok. De a tipikus színes mozaik burkolat is megcsodálható, amely a legtöbb metróállomás fő ismertetője volt.

budapest és a metró
A Baross téri lejárat beléptető kapui 1970-ben.

A szintén legendás Deák téri kör csarnok feljárója. Itt később több metróvonal is találkozott ezért aki nem figyelt könnyen eltévedhetett.

budapest és a metró
A Deák Ferenc téri körcsarnok, háttérben a mozgólépcsőkkel 1970-ben. A hűvös szürke fali márvány burkolattokkal is gyakran találkozhattunk a Metró járataiban.

A Budapestiek kedvelt találkozási pontja volt ez a tér, így gyakran elhangzott: Találkozunk 7-kor a Deákon a metró kijáratnál mondat.

budapest és a metró
Szerelvény érkezik az Astoria megállónál 1971-ben.

Mennyi kapcsolat kezdődhetett a Metró aluljáróiban és mennyi ért véget itt? Sok-sok személyes történet amely felmerül bennünk amennyiben gyakran használtuk a Budapesti metró járatait. (Sajnos több élet is véget ért itt.) Számomra az apró mozaikkő falburkolat, a neon fények, és a folyamatos huzat ami rögtön eszembe jut a Metró járatairól.

A szintén emlékezetes Moszkva téri mai Széll Kálmán téri metró kijárat épülete 1972-ben még építés közben.
budapest és a metró
A Batthyány téri Metró lejárat, ahol mindig fúj a szél. 1973-as fotó.

A Batthyány téren is több átszállási lehetőség volt más földfelszíni járatokra, ami a mai napig így van ( hév, buszok, villamos). A Batthyány téri aluljáró az egyik kedvencem volt mert itt voltak az egyik előző bejegyzésben már bemutatott étel és ital automaták amiket gyerekként nagyon szerettem.

A Metró megállók jellegzetes piros műanyag székei, itt éppen a Batthyány téren 1973-ban.
A Budapesti Déli pályaudvar, térplasztikája a metróvégállomás csarnoka körül 1974-ben.

Napjainkban 4 Metró vonal közlekedik a fővárosban. A 4-es metróvonal terve már 1972-ben felmerült, így elég sok idő kellett a megvalósulásához, amelyre egészen 2014-ig kellett várni.

Amennyiben neked is vannak emlékeid a blogbejegyzés témájához a retró napló fórumon megoszthatod azokat, vagy csak elolvasod mások véleményét és emlékeit.

Ebben a blogbejegyzésben is a Fortepan képeit használtam fel, ahol már több mint 150 000 régi fotó található.

További nosztalgia hangulatú írások:

Írta és szerkesztette: István

A Budapesti Állatkert régi képeken.

A Városligetben található Budapesti Állatkert 1866. Augusztus 9.-én nyitotta ki kapuit, és a mai napig várja látogatóit.

A szomorú sorsú Vidámparkról már egy előző bejegyzésben részletesebben is írtam, így gondoltam a mai napig működő állatkertről is összeállítok egy hasonló képes beszámolót.

A tavasz első melegebb napjain már sok család tervez egy állatkerti látogatást, amely a gyermekek mellett a felnőtteknek is kellemes kikapcsolódást kínál.

Budapesti Állatkert
A Budapesti Állatkert a mai napig is változatlan kupolás elefántos bejárata 1975-ben.

A Budapesti Állatkert évről-évre változatlanul élményt kínál a gyermekeknek.

Az első kép amit találtam a leírás szerint 132 évvel ezelőtt 1890 után készült, ahol még más bejárata volt a kertnek.

“Állatkert régi főkapuja. A felvétel 1890 után készült.” A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.107

Ez a kép már mondhatni történelem, de a bejegyzés további részében nem kanyarodnék ennyire vissza az időben.

Ez a blogbejegyzés nem mutatja be az állatkert teljes történetét csak néhány képpel elevenítem fel a kert pillanatait!

A legendás kő elefántokkal díszített állatkerti kapukon belépve az első kérdések között van: Jobbra, egyenesen, vagy balra induljon a kalandozás? Balra a nagy tó az aquárium és a pálmaházzal találkozhatunk, egyenesen közvetlen a kis sziklához juthatunk és jobbra a vízilovak, majmok, és az elefántok életét nézhetjük meg először. De bármerre indulunk is el egy nagy kört téve a park jól bejárható, és néhány órás programot kínál a látogatóknak.

Budapesti állatkert
A jellegzetes vízilovas kép amely dátumtól függetlenül változatlan a mai napig. 1970-ben készült fotó. (Szerintem nem sok felnőtt van aki még nem látta a vízilóvak tátott száját.)

A Budapesti Állatkert központi helye a kis szikla ahol a jegesmedvéket nézhetjük meg, de a szikla előtti medencében manapság a fóka show is látványos perceket ígér.

Az állatkert központi helye a kis szikla 1972-ben.
A kihagyhatatlan elefánt ház 1972-ben.
Ki lehetne kedveltebb az elefántnál? Hát persze hogy a kis elefánt.
Egy korai kép 1958-ból.

Az elefántok kifutója ma is népszerű a látogatók körében, ahol hideg időben belső térben de nyáron, és tavasszal a külső tágasabb kifutón csodálhatjuk meg ezeket a hatalmas állatokat. A fenti képen is látható milyen tömeg gyűlt össze a kis elefánt körül!

Az elefántok mellett a zsiráf, a zebra, és persze a szintén kedvelt majmok is közkedveltek.

A zebrák kifutója színesben.
A zsiráfok területe.

Érdekesség: A gyerekek már 1936-ban akár egy póni fogatról is megnézhették az állatokat!

Gyerekek a póni fogaton ülve az Állatkertben 1936-ban.
A Városligetben található park manapság is várja látogatóit, aki bővebben szeretne tájékozódni a programokról a Budapesti Állatkert weboldalán gyűjthet információt. Itt elolvasható az állatkert teljes története is!

A blogbejegyzésben felhasznált képek a Fortepan oldaláról származnak! Az összes kép eredeti forrása elérhető a fotókra kattintva.

Neked is vannak emlékeid, történeteid a Budapesti állatkertről? Írd meg a retró napló beszélgetős fórumunkon:

További nosztalgia hangulatú írások itt a retró napló blogon:

Írta és szerkesztette: István

Étel és ital automaták a város forgalmas pontjain.

Talán sokan emlékeznek a nagyon népszerű étel és ital automatákra, melyek már a hatvanas évek végén megjelentek a főváros nagy forgalmú pontjain.

A saját emlékeim szerint 2 forint volt egy pohár üdítő, ami így visszagondolva nem volt túl finom, de talán mert egy gép készítette valahogy kuriózum volt és mégis szerettem. Gyerekként emlékszem, ahogy a pénz bedobását követően kis idővel a gép megtöltötte a műanyag poharat. Persze figyelni kellett mert néha a pohár kicsúszott vagy oldalra fordult és ilyenkor gyorsan korrigálni kellett, különben a drága nedű mellé folyt. A gépi cola volt a kedvencem, ami valószínűleg sűrítményből készült és elég hígra volt állítva.

A forró kakaó íze már egy fokkal ízletesebb volt, amit soha nem hagytunk volna ki ha arra jártunk. Én elsősorban a Batthyány téri aluljáróban szeretem inni ezekből az automatákból. Igaz ez nem volt közel a lakóhelyemhez, de néha ha arra jártam lehetőleg egy pohár üdítő erejéig megálltam. Az automatákban kapható üdítők íze a palackozott üveges társaikét meg sem közelítették, mégis népszerűek voltak ezek a gépek.

Ebben a blogbejegyzésben régi képeken keresztül felidézem a korai étel és ital automaták világát.

étel ital automaták
Étel és ital automata 1969-ből itt még cigarettát is lehetett venni!
A keleti pályaudvar csarnokában volt elhelyezve ez a gép, ahol az utazók megállhattak egy frissítőre.
A képen látható automata akkoriban újdonság lehetett!
A képeken látható hölgyek valószínűleg modellek, és az új gépek reklámozására lettek felkérve.

Az Utasellátó Vállalat üzemeltette ezeket a gépeket, amit néha viccesen ittas ellátónak is neveztek.

A forró kávé és kakaó mellett, hideg üdítők és büféáruk is voltak a kínálatban.

Ezek a gépek általában jól működtek, de mindig volt egy karbantartó a közelben akit jobb esetben el lehetett érni ha nem adagolt poharat a gép, vagy egyéb probléma fordult elő.

A nyugati pályaudvar utcai frontjára kihelyezett automata 1969-ben.
A gépekben elhelyezett ételek egy forgó szerkezettel juttatták el a kiválasztott terméket a vásárlóhoz.

Gyerekként emlékszem mindig izgultunk, hogy elindul e a forgó és a kiválasztott szendvics valóban eljut e hozzánk.

Az étel és ital automaták gördülékeny üzemelésével valahogy fenntartásaink voltak, aminek volt alapja mert néha megakadt a folyamat és reklamálni kellett a karbantartónál.

Befejezésként a blogbejegyzésben már említett Batthyány téri aluljáróban elhelyezett automata 1973-ban.

Ebben a bejegyzésben is a szabad felhasználású közösségi fotóarchívum a Fortepan oldaláról használtuk fel a képeket.

Amennyiben neked is vannak emlékeid a blogbejegyzés témájához a retró napló fórumon megoszthatod azokat, vagy akár elolvashatod mások véleményét és emlékeit.

További retró hangulatú írások:

Írta és szerkesztette: István

Önkiszolgáló éttermek, avagy a szocializmus gyorsbüféi.

A Budapesti önkiszolgáló éttermek sok ember élelmezését ellátták már az korai hatvanas évektől, egész a rendszerváltásig.

Ezek az egyszerű rendszeren működő szolgáltató egységek praktikus lehetőséget nyújtottak a gyors ebédre igényt tartó tömegek számára. Itt a főtt étel kínálatból aránylag olcsón lehetett egy kiadós ebédet elfogyasztani. A puritán módon kialakított vendéglátó helyiségek az átlagemberek számára is elérhetőek voltak.

A kínálat széles skálán mozgott és a levesek, főételek, savanyúságok, mellett desszertek valamint italok is bővítették az étlapot. Itt nem a pincérnek kellett fizetni, hanem a pultnál kiválasztott ételeket egy tálcára kellett rakni, amit ezt követően a pénztárnál lehetett fizetni. Minden asztalnál volt egy kancsó víz is amiből ingyen lehetett inni!

Gyerekként emlékszem sokszor jártam a haverokkal a Móricz Zsigmond körtéri önkiszolgáló étteremben. Mi elsősorban desszertet ettünk vagy egy üdítőt fogyasztottunk. Itt nagyon finom volt a madártej, amit egy kehelyben kínáltak és mindig volt díszítésnek a tetején 2-3 szem mazsola. A meleg étel kínálatot így igazán részletesen nem is ismertük.

A legendás Budapest XI. Móricz Zsigmond körtéri önkiszolgáló étterem bejárata 1965-ben.
A neon felirat is jól tükrözte a 60-70 évek hangulatát. Sokan csak Lordok házának hívták!

Az épület manapság Mc Donalds gyorsétteremként működik.

Az étterem belső tere szintén 1965-ből.
A pultoknál lehetett kérni az ételt, amit a műanyag (vagy néhol fém) tálcákon tudtuk a pénztárhoz vinni.

Budapest több pontján is megtalálhatóak voltak ezek az önkiszolgáló éttermek.

A Szent István körúti Berlin étterem önkiszolgáló pultja 1970-ben.
A Pesti oldal talán legnagyobb forgalmú és befogadó képességű önkiszolgáló étterme a Centrál a régi (Tanács) ma Károly körúton 1970-ben.

Ebben az étteremben emlékeim szerint bent nem jártam, csak hallottam róla.

A XIII. Kerületi Csanádi utca 28 szám alatti Tej bisztró 1974-ben.

Természetesen olyan sok önkiszolgáló étterem üzemelt a fővárosban, hogy az összeset lehetetlen bemutatni egy bejegyzésben.

Sajnos képanyag sincs olyan sok ezekről a helyekről azonban néhányat még szóban megemlítenék: Vízivárosi önkiszolgáló étterem Fő utca 8 a régi Marx tér most Nyugati Expressz étterem a Pajtás a gyorskocsi utcában és Zuglóban is volt egy Pajtás a Füredi lakótelepen. A listát hosszasan lehetne sorolni!

Neked is vannak emlékeid az önkiszolgáló éttermekkel kapcsolatban?

Írd meg a fórumon! Kötetlen beszélgetés és történetmesélés a 60-70-80-as évek világáról.

Valamint rengeteg nagyobb vállalatnak is volt önkiszolgáló jellegű étterme amit elsősorban a cég dolgozói használhattak, de én is sokszor ettem például a Kőbányai Richter nagy éttermében mikor a gyógyszergyár új csarnokai épültek. A Váci úti Láng gépgyárnak az Ikarus vagy az újpesti Duna cipőgyárnak is volt ilyen jellegű étterme. De több egyetemnek és minisztériumnak is volt önkiszolgáló kiszolgálásra kialakított étterme.

Valamint ne feledjük vidéken is több nagyvárosban volt hasonló önkiszolgáló étterem.

Ebben a blogbejegyzésben is a Fortepan oldaláról használtam fel a képeket!

További retró hangulatú írások:

Írta és szerkesztette: István

A budapesti villamos közlekedés régi képeken.

A városi tömegközlekedés egyik központi szereplője a villamos, ami szintén nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben.

Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a jármű több kifejezéssel párosítható a mindennapos szóhasználatban: tuja, vili, vilmos.

Kötött pályás közlekedési technológiája révén, a nagyobb autóforgalom mellett is folyamatos haladást biztosító jármű.

Budapesten a szerelvények színe egységesen sárga, és meghajtásához a kiépített felsővezetékekből nyeri az áramot.

Lehet szeretni és gyűlölni egyaránt, de praktikussága szerintem nem kérdőjelezhető meg.

Ebben a blogbejegyzésben egy képes beszámolóban mutatom be a fejlődését, nem megyek vissza egész a kezdetekre, így 1970-től indulnak a képek. A technikai paraméterek részletezésében sem térnék ki, inkább a személyes emlékeimmel szeretném kicsit színezni a villamosok bemutatását. Akit a technikai részletek foglalkoztatnak, azok bőségesen találnak weboldalakat ebben a témában.

Tartsatok velem!

régi villamos 1
Háromkocsis régi villamos halad a József körúton 1970-ben.

Emlékszem ezek a háromkocsis villamosok középső kocsija fapados volt, így sokan az első és az utolsó szerelvényt részesítették előnyben az utazásaik során. Ezért általában a középső kocsikban több eséllyel volt szabad hely.

Moszkva tér (ma Széll Kálmán) háttérben a nemrég megújult Postapalota épülete 1970-ben.

A régi Moszkva téren sok villamos vonal haladt át, ami ma sem változott!

Az Erzsébet híd, ahogy ma már nem látni villamos közlekedéssel 1970-ben.

Manapság a budapesti belvárosi hidak között kettő van, amelyen nincs villamos közlekedés az Erzsébet híd és a Lánchíd.

Régi fapados villamos belső 1970-ből.

A fa ülések egyszerű tervezése a sötét és világos pácolt lécek keverése volt, (ami a kényelmén nem javított.)

Budapest XI. kerület Bartók Béla út 135. Füzesi Árpád Főműhely 1972-ben (ahol a villamosok alszanak.)

Általában a külterületi megállóknál voltak kialakítva kocsiszínek (remiz) itt a villamosok felújítását és karbantartását végezték.

A mai 4-es villamos akkor még 4A jelöléssel járt a Lágymányosi lakótelep és Császárfürdő vonalon, 1972-es fotó.

Ezen a képen elölről is megcsodálhatjuk a régi 4-es villamost, valamint érdekesség még a forgalmat irányító rendőrhölgy, akinek még dobogója is van.

Baross tér, Keleti pályaudvar 1972-ben, ahol ma már szintén nem jár villamos.
Egy kicsivel modernebb kiadású villamos itt éppen a 9-es vonalon 1973-ban, amit talán sokan nem ismertek.

A kilences villamos a Batthyány tér és a Budafok mai Városház tér (régi nevén, Varga Jenő tér) között közlekedett, jó járat volt, mert közvetlen átszállást biztosított a metróhoz, vagy a Hév vonalához, én is sokat jártam vele. A Gellért tértől egész a végállomásáig a Batthyány térig közvetlenül a Duna vonalát követte, így a kilátás is szép volt az utazás közben.

Ez a típusú villamos szervény járt sokáig a 4-6-os vonalán is!

Villamosmegálló 1985-ben az Árpád híd óbudai hídfőjénél, balra a háttérben a Szőlő utcai sávház (Faluház) látszik.
Nekem ez a villamos szerelvény volt a kedvencem, mivel már elég modernnek számított és aránylag kényelmes utazást biztosított.

Ez a típusú villamos szerelvény általában két kocsiból állt és a kocsik hátsó felén a kapaszkodók mögött volt egy üres tér, ahová le lehetett ülni vagy a táskákat elhelyezni. Gyerekként gyakran itt utaztam. (Én a 18-as vonalán jártam vele napi szinten.)

Egyébként véleményem szerint a nagyvárosokban a metró után a villamos a második leghatékonyabb közlekedési jármű.

Ebbe a bejegyzésben mára ennyi fért bele, tudom sok típus még lemaradt az összefoglalóból, de ha lesz rá érdeklődés talán majd legközelebb folytatom.

Ebben a blogbejegyzésben is a Fortepan oldaláról lettek felhasználva a régi képek!

Amennyiben tetszett ez a bejegyzés, köszönöm, ha egy megosztással támogatod gyűjtő munkámat!

További írásaim a régi közlekedési járművekről:

Írta és szerkesztette: István