Gyerekként emlékszem a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején nyugati autót ritkán láttunk a hazai utakon, de a nagyobb szállodák parkolójában mindig volt néhány.
Gyerekként én is imádtam az autókat, azonban úgy nőttem fel, hogy nekünk soha nem volt. (Igazából jól elvoltunk nélküle a tömegközlekedés városon belül elvitt bárhová, ha meg messzire utaztunk maradt a vonat.)
Azonban mindig csodálattal néztem a Gellért Szálló előtti parkolóban a szebbnél szebb modern nyugati autókat, amikor barátaimmal, vagy szüleimmel arra jártam. Valószínűleg nem örültek nekünk a recepciósok, amikor az összes autó üvegét összefogdostuk, hogy megnézzük azoknak a belsejét is. Amit elsőnek megnéztünk az kilométer óra volt, ami minél magasabb számot mutatott annál menőbb volt.
(Mennyi van beleírva? Ez volt a fő kérdés, ami sokszor elhangzott mikor a haverokkal néztük a kocsikat.) Emlékszem a Porsche 911-es volt a csúcs amiben 300 km/óráig volt felosztva a számláló ami számunkra mindent vitt.
Nekünk gyerekeknek két kategória volt: a keleti és a nyugati autó.
A keleti autókból volt bőven így azok már nem számítottak érdekességnek, de ha egy nyugati autóba beülhettünk nagy esemény volt.
Utóirat: Manapság tele vannak az utak a nyugati országokban már jól bejáratott (8-14 éves) autókkal! A keleti országok hátránya így ma is érzékelhető.
További írások az autók témájában:
Trabant 601-es a Kelet Német kisautó.
Skoda 105-ös Csehszlovákiából.
A Romániai autógyártás ismert modellje: Dácia 1300-as.
Írta és szerkesztette: István