A zenehallgatás evolúciója.

A legtöbb embernek a kedvenc hobbijai közé tartozik a zenehallgatás, ami az elmúlt néhány évtizedben óriási változáson esett át.

Ebben a bejegyzésben a saját emlékeim alapján rendezem sorra a zenehallgatáshoz használt berendezéseket időrendi sorrendben.

Kezdetben vala az élő zene.

Ne de ne menjünk vissza ennyit az időben! (Az én emlékeim szerint csupán 40-42 évet.)

Hogyan hallgatunk zenét régen?

Az első zenehallgatásra használt berendezés számomra a rádió mellett egy Grundig ZK-120-as orsós vagy más néven szalagos magnó volt. Ez elsősorban csak otthoni zenehallgatásra volt használható ( bár lehet volt a hátulján hely góliát elemeknek is) azonban mivel én csak hálózatról használtam, a nagy súlya miatt gyerekként nem is vittem volna magammal, így csak hálózati árammal működtettem. Sokáig őriztem ezt a magnót azonban helyhiány miatt néhány éve elajándékoztam.

Ezeknél a szalagos magnóknál még hosszas előkészületet igényelt a zenehallgatás megkezdése.

Először be kellett fűzni a szalagot majd ezt követően indulhatott csak a zene. Jobb esetben nem volt akadás, de ha sokszor pörgettük előfordult, hogy bekapta a szalagot ami körülményes javítást igényelt és a szalagnak se tett jót.

Az új zeneszámok beszerzéséhez a rádióból való felvétel volt az egyetlen megoldás ezeknél a berendezéseknél. Ez a nagy mellékzaj miatt általában elég gyenge minőségben sikerült, mivel elsősorban külső mikrofonnal lehetett felvételt készíteni. Sose felejtem el a magnó mellett töltött perceket miközben a felvételgombra tapadt újakkal vártam az ideális pillanatot az indításhoz a rádió mellett ülve.

---

A rádió újságból előre kiszemelt zeneszámokat vadásztam, és csak reménykedtem hogy a műsorvezető nem fog belebeszélni a felvételbe. A felvétel közbeni szalagszakadás is elég dühítő jelenség volt, de ez csak ritkán fordult elő.

Egy-egy jobb zeneszámért akár órákat ültünk a magnó mellett, amit az ezt követő zenehallgatás közben sem feledtünk.

Minden zenével teli szalagban munka volt.

A következő lépés számomra a bakelit lemez volt. Itt már jobb minőségben voltak elérhetőek elsősorban hazai előadók lemezei. De egy kis utánajárással és kapcsolatokkal külföldi lemezeket is beszerezhettünk. A bakelit lemezből volt a kislemez és a nagylemez. A kislemez oldalanként 1-1 számot tartalmazott 45-ös fordulatszámon működött. A nagylemezen (LP néven is ismert) viszont egy egész albumot oldalanként 8-14 számot is megtalálhattunk (33-as fordulatszámmal). Igazán hangulatos volt a lemez sercegése mind a számok között és az elején.

A bakelit lemezek tartalmát egy speciális tű olvasta le. A lemezek nagyon sérülékenyek voltak ezért óvni kellett őket a sérülésektől valamint a magas hőtől.

A bakelit lemezek ma is sok helyen kaphatóak, úgy tűnik kezd újra divatba jönni ez a fajta zenehallgatási forma.

A bakelit lemezek után jöttek a kazetták. Ebből is több típus létezett az üres és a műsoros. Az üresre értelemszerűen nekünk kellet felvenni rá tartalmat. A műsoros viszont már gyárilag tartalommal árulták. Aki szerette bebiztosítani nehogy véletlenül letörölje az értékes felvételeket a kazetta oldalán található műanyag lap kiszedésével megakadályozhatta azt. (Manuális írásvédelem.) Amennyiben újra szerettünk volna felvételt ezekre a kazettákra a műanyag lapka helyén maradt mélyedést egy átlátszó cellux szalaggal leragasztottuk és máris másolhatóvá vált.

A kazettákból műsor időben is több létezett: de a 60 és a 90 perces volt a legismertebb variáció.

Eleinte főként a compact azaz normál de idővel a krómos és metal kazetták is tért hódítottak. Ezekről technikailag mi persze semmit nem tudtunk, csak feltételeztük biztos jobbak mint a normál kazetták.

A kazettás magnókkal indult meg az utcai zenehallgatás. Ugyanis ezek a berendezések súlyban aránylag könnyűnek számítottak. Az energiaellátást hozzájuk góliát elemek szolgáltatták. A zenehallgatás is személyesebbé vált az apró fülhallgatóknak köszönhetően. Később jöttek a walkmanek amik már apró ceruzaelemekkel működtek. Walkmannel akár utazás közben mások zavarása nélkül hallgathattuk kedvenc felvételeinket.

A cd lemez volt a következő lépcsőfok ami a felvételek hangminőségében egy kiugró fejlesztésnek számított. Itt már nem kellett hallgatás közben fordítgatni a lemezt mint a bakelit és a kazettás magnóknál. Egy egész album ráfért és később az mp3 hangformátum elterjedésével ez is többszörösére bővült. A cd lemezek már számítógépeken is hallgathatók voltak.

Az mp3 fájlok terjedése az internet korai szakaszára tehető 1995. elején indult. A Napster és winamp fájlcserélő programok is erre épültek. Ekkor megjelentek a Kínai gyártóktól származó mp3 lejátszók, melyek praktikusan kis helyen elfértek és néhány gombnyomással a számok között is léptethettünk.

Majd jött az IPod. Ami nem mást igért mint a kedvenc zenéidet közvetlen a zsebedben. De ez már 2001-ben történt!

Azóta ismét eltelt 2 évtized és ma már a mobil telefonok alkalmazásain keresztül több millió zeneszám között válogathatunk, így külön eszközre sincs szükségünk a zenehallgatáshoz bárhol is járunk a világban.

Egy másik írásunk a zene témájában:

Rockzene a nyolcvanas években.

Írta és szerkesztette: István