A mozik régen, HD kép és 5.1 es hang nélkül is élményt adtak.

A nyolcvanas évek mozi élményei meghatározóak voltak a számomra. Igaz a technológia még nem volt olyan fejlett mint manapság, azonban emlékeim szerint mégis képes volt egy-egy  film erejéig elrepíteni és kikapcsolni a valóságból.

Gyerekként általában nem volt sok pénzünk, így csak néha engedhettük meg magunknak a nagy vetítővásznas filmnézés élményét. Ami egészen más volt mint manapság, például nem egységes jegyárak voltak hanem az első sorokban olcsóbb és a hátsó sorokban drágábban árulták a jegyeket. Ráadásul a felkapott belvárosi mozikban a jegypénztárakat csak a jegyüzérek kereszttüzében lehetet megközelíteni, akik emelt, néha többszörös áron árulták az előzetesen felvásárolt jegyeket.

A mozik kialakítása is lényegesen különbözött régen.

régi mozik a Bartók mozi nézőtere
1934. Budapest. XI. Bartók Béla úti 62-64 számú Simplon mozi nézőtere a nyolcvanas években Bartók mozi néven vált ismerté.

Ebben az időben még izgultunk a film vetítése előtt nehogy valami langaléta üljön elénk, mert így  nem sokat láttunk volna a filmből. A sorok ugyanis enyhe emelkedéssel követték egymást, nem úgy mint a mai mozikban. (A mai színházakban még megmaradt ez az élmény.)

A másik zavaró tényező a filmszakadás volt, amit a közönség mindig nagy füttykoncerttel jutalmazott. Természetesen a szerelmes párok azonnal feltalálták magukat a hirtelen jött sötétségben (még talán örültek is neki) a többieknek meg maradt a fütyülés.

Egyszer volt szerencsém egy mozigépésszel beszélgetni aki elárulta az akkori filmekből csak néhány példány állt rendelkezésre,  amit több tucat filmszínház is használt. Szóval ez állt a gyakori filmszakadások hátterében a sokszor agyon használt filmtekercsek, melyek nagyon könnyen szakadtak.

A mozik kényelmi fokozata is különbözőt régen, mivel néhány szó szerint fapados volt, ami egy hosszabb filmnél igen sokat rontott az élményen.

Egy Ben Húrt, amit két részes filmként vetítettek, például büntetés volt ilyen helyen végig nézni.

Az első néhány sorban ültek a gyerekek az olcsó jegyárak miatt. De néhány mozinál akár feküdni is lehetett, ugyanis az első sor előtt szőnyegpadló borítást tettek  amire mi is gyakran lefeküdtünk. Pl: Olimpia mozi!

A hangminőség összehasonlítása a maival hiábavaló is lenne, hiszen örültünk ha sztereóban szólt nem hogy 5.1-es hangrendszerről beszélnénk.

Befejezésként néhány szót a film híradóról is ejtsünk amely minden filmnek a felvezetéséül szolgált. Tartalmilag az aktuális eseményeket foglalta össze általában unalmas formában. Egy monoton hanglejtésű narrátor mutatta be, a világban éppen zajló aktuális történéseket.

A prolongálva kifejezés se mond valószínűleg semmit a fiatal korosztálynak! De mi tudtuk minél több időre lett prolongálva egy film annál sikeresebb mivel a jelentése magyarul: a vetítési határidőt meghosszabbít.

A sikerfilmek általában hosszú hetekig vetítésen maradtak a mozikban, ami manapság is jellemző, de már nem hangsúlyozzák ki hány hete van vetítésen.

Érdekesség!

régi mozik szabadtéren is
1957. Budapest XIV. kerületi Városligeti csónakázó tó mellé épített szabadtéri mozi a háttérben a Vajdahunyad várával.

Úgy tűnik közvetlen az 1956-os forradalom utáni évben már ilyen hangulatos filmszínházat nyitottak a szórakozni vágyóknak. A kép engem is meglepett!

Egy dolog azonban azóta sem változott a pattogatott kukorica, ami régen is nagy slágernek számított. (Legalábbis a 70-80-as évekig visszatekintve)!

A blogbejegyzésben felhasznált képeket a Fortepan oldaláról szereztük, és a képekre kattintva az eredeti forrásukhoz lehet jutni.

További írások a mozi témájában:

Írta és szerkesztette: Retró napló blog

A bejegyzést megosztani szabad!

Téli kiárusítás a VidaXL-nél: bútorok és dekorációk 10% kedvezménnyel