2021. november hónap bejegyzései

Nagytétény régen és ma, 61 év különbséggel.

A fortepan oldalán találtam néhány hete egy régi Nagytétényben készült képet, amit újra elkészítettem.

A képen a háttérben a Nagytétényi plébánia templom tornya látható, valamint a Szentháromság téri első világháborús emlékmű a kép jobb oldalán. Az első fotó 1960-ban készült a második 2021-ben 61 évvel később. Szerintem nem olyan nagy a változás.

Nagytétény régen 1960. a Fortepan oldaláról felhasznált kép.
Nagytétény ma 2021. saját fotó.
1975. Budapest XXII. kerület Nagytétényi út a hátérben a Nagytétényi út 242. számú Panelház építése.

Az ezt követő években még két ugyanolyan ház épült a képen látható mögé.

2021. A jelenlegi állapot, itt már látszik a háttérben az azóta épült két panelház is. Saját fotó.
1975. A nagytétényi út 234-236 társasház.
2021. A nagytétényi társasház ma 46 év után. Saját fotó!

A bejegyzésben látható régi képek a fortepan oldaláról lettek felhasználva. A képek eredeti forrása a fotókra kattintva elérhető.

További blogbejegyzések:

Szerkesztette: István

A zenehallgatás evolúciója.

A legtöbb embernek a kedvenc hobbijai közé tartozik a zenehallgatás, ami az elmúlt néhány évtizedben óriási változáson esett át.

Ebben a bejegyzésben a saját emlékeim alapján rendezem sorra a zenehallgatáshoz használt berendezéseket időrendi sorrendben.

Kezdetben vala az élő zene.

Ne de ne menjünk vissza ennyit az időben! (Az én emlékeim szerint csupán 40-42 évet.)

Hogyan hallgatunk zenét régen?

Az első zenehallgatásra használt berendezés számomra a rádió mellett egy Grundig ZK-120-as orsós vagy más néven szalagos magnó volt. Ez elsősorban csak otthoni zenehallgatásra volt használható ( bár lehet volt a hátulján hely góliát elemeknek is) azonban mivel én csak hálózatról használtam, a nagy súlya miatt gyerekként nem is vittem volna magammal, így csak hálózati árammal működtettem. Sokáig őriztem ezt a magnót azonban helyhiány miatt néhány éve elajándékoztam.

Ezeknél a szalagos magnóknál még hosszas előkészületet igényelt a zenehallgatás megkezdése.

Először be kellett fűzni a szalagot majd ezt követően indulhatott csak a zene. Jobb esetben nem volt akadás, de ha sokszor pörgettük előfordult, hogy bekapta a szalagot ami körülményes javítást igényelt és a szalagnak se tett jót.

Az új zeneszámok beszerzéséhez a rádióból való felvétel volt az egyetlen megoldás ezeknél a berendezéseknél. Ez a nagy mellékzaj miatt általában elég gyenge minőségben sikerült, mivel elsősorban külső mikrofonnal lehetett felvételt készíteni. Sose felejtem el a magnó mellett töltött perceket miközben a felvételgombra tapadt újakkal vártam az ideális pillanatot az indításhoz a rádió mellett ülve.

A rádió újságból előre kiszemelt zeneszámokat vadásztam, és csak reménykedtem hogy a műsorvezető nem fog belebeszélni a felvételbe. A felvétel közbeni szalagszakadás is elég dühítő jelenség volt, de ez csak ritkán fordult elő.

Egy-egy jobb zeneszámért akár órákat ültünk a magnó mellett, amit az ezt követő zenehallgatás közben sem feledtünk.

Minden zenével teli szalagban munka volt.

A következő lépés számomra a bakelit lemez volt. Itt már jobb minőségben voltak elérhetőek elsősorban hazai előadók lemezei. De egy kis utánajárással és kapcsolatokkal külföldi lemezeket is beszerezhettünk. A bakelit lemezből volt a kislemez és a nagylemez. A kislemez oldalanként 1-1 számot tartalmazott 45-ös fordulatszámon működött. A nagylemezen (LP néven is ismert) viszont egy egész albumot oldalanként 8-14 számot is megtalálhattunk (33-as fordulatszámmal). Igazán hangulatos volt a lemez sercegése mind a számok között és az elején.

A bakelit lemezek tartalmát egy speciális tű olvasta le. A lemezek nagyon sérülékenyek voltak ezért óvni kellett őket a sérülésektől valamint a magas hőtől.

A bakelit lemezek ma is sok helyen kaphatóak, úgy tűnik kezd újra divatba jönni ez a fajta zenehallgatási forma.

A bakelit lemezek után jöttek a kazetták. Ebből is több típus létezett az üres és a műsoros. Az üresre értelemszerűen nekünk kellet felvenni rá tartalmat. A műsoros viszont már gyárilag tartalommal árulták. Aki szerette bebiztosítani nehogy véletlenül letörölje az értékes felvételeket a kazetta oldalán található műanyag lap kiszedésével megakadályozhatta azt. (Manuális írásvédelem.) Amennyiben újra szerettünk volna felvételt ezekre a kazettákra a műanyag lapka helyén maradt mélyedést egy átlátszó cellux szalaggal leragasztottuk és máris másolhatóvá vált.

A kazettákból műsor időben is több létezett: de a 60 és a 90 perces volt a legismertebb variáció.

Eleinte főként a compact azaz normál de idővel a krómos és metal kazetták is tért hódítottak. Ezekről technikailag mi persze semmit nem tudtunk, csak feltételeztük biztos jobbak mint a normál kazetták.

A kazettás magnókkal indult meg az utcai zenehallgatás. Ugyanis ezek a berendezések súlyban aránylag könnyűnek számítottak. Az energiaellátást hozzájuk góliát elemek szolgáltatták. A zenehallgatás is személyesebbé vált az apró fülhallgatóknak köszönhetően. Később jöttek a walkmanek amik már apró ceruzaelemekkel működtek. Walkmannel akár utazás közben mások zavarása nélkül hallgathattuk kedvenc felvételeinket.

kazettás walkman
Kazettás walkman saját fotó!

A cd lemez volt a következő lépcsőfok ami a felvételek hangminőségében egy kiugró fejlesztésnek számított. Itt már nem kellett hallgatás közben fordítgatni a lemezt mint a bakelit és a kazettás magnóknál. Egy egész album ráfért és később az mp3 hangformátum elterjedésével ez is többszörösére bővült. A cd lemezek már számítógépeken is hallgathatók voltak.

cd walkman
CD walkman saját fotó!

Az mp3 fájlok terjedése az internet korai szakaszára tehető 1995. elején indult. A Napster és winamp fájlcserélő programok is erre épültek. Ekkor megjelentek a Kínai gyártóktól származó mp3 lejátszók, melyek praktikusan kis helyen elfértek és néhány gombnyomással a számok között is léptethettünk.

Majd jött az IPod. Ami nem mást igért mint a kedvenc zenéidet közvetlen a zsebedben. De ez már 2001-ben történt!

Azóta ismét eltelt 2 évtized és ma már a mobil telefonok alkalmazásain keresztül több millió zeneszám között válogathatunk, így külön eszközre sincs szükségünk a zenehallgatáshoz bárhol is járunk a világban.

Egy másik írásunk a zene témájában:

Írta és szerkesztette: István

A mozik régen, HD kép és 5.1 es hang nélkül is élményt adtak.

A nyolcvanas évek mozi élményei meghatározóak voltak a számomra. Igaz a technológia még nem volt olyan fejlett mint manapság, azonban emlékeim szerint mégis képes volt egy-egy  film erejéig elrepíteni és kikapcsolni a valóságból.

Gyerekként általában nem volt sok pénzünk, így csak néha engedhettük meg magunknak a nagy vetítővásznas filmnézés élményét. Ami egészen más volt mint manapság, például nem egységes jegyárak voltak hanem az első sorokban olcsóbb és a hátsó sorokban drágábban árulták a jegyeket. Ráadásul a felkapott belvárosi mozikban a jegypénztárakat csak a jegyüzérek kereszttüzében lehetet megközelíteni, akik emelt, néha többszörös áron árulták az előzetesen felvásárolt jegyeket.

A mozik kialakítása is lényegesen különbözött régen.

régi mozik a Bartók mozi nézőtere
1934. Budapest. XI. Bartók Béla úti 62-64 számú Simplon mozi nézőtere a nyolcvanas években Bartók mozi néven vált ismerté.

Ebben az időben még izgultunk a film vetítése előtt nehogy valami langaléta üljön elénk, mert így  nem sokat láttunk volna a filmből. A sorok ugyanis enyhe emelkedéssel követték egymást, nem úgy mint a mai mozikban. (A mai színházakban még megmaradt ez az élmény.)

A másik zavaró tényező a filmszakadás volt, amit a közönség mindig nagy füttykoncerttel jutalmazott. Természetesen a szerelmes párok azonnal feltalálták magukat a hirtelen jött sötétségben (még talán örültek is neki) a többieknek meg maradt a fütyülés.

Egyszer volt szerencsém egy mozigépésszel beszélgetni aki elárulta az akkori filmekből csak néhány példány állt rendelkezésre,  amit több tucat filmszínház is használt. Szóval ez állt a gyakori filmszakadások hátterében a sokszor agyon használt filmtekercsek, melyek nagyon könnyen szakadtak.

A mozik kényelmi fokozata is különbözőt régen, mivel néhány szó szerint fapados volt, ami egy hosszabb filmnél igen sokat rontott az élményen.

Egy Ben Húrt, amit két részes filmként vetítettek, például büntetés volt ilyen helyen végig nézni.

Az első néhány sorban ültek a gyerekek az olcsó jegyárak miatt. De néhány mozinál akár feküdni is lehetett, ugyanis az első sor előtt szőnyegpadló borítást tettek  amire mi is gyakran lefeküdtünk. Pl: Olimpia mozi!

A hangminőség összehasonlítása a maival hiábavaló is lenne, hiszen örültünk ha sztereóban szólt nem hogy 5.1-es hangrendszerről beszélnénk.

Befejezésként néhány szót a film híradóról is ejtsünk amely minden filmnek a felvezetéséül szolgált. Tartalmilag az aktuális eseményeket foglalta össze általában unalmas formában. Egy monoton hanglejtésű narrátor mutatta be, a világban éppen zajló aktuális történéseket.

A prolongálva kifejezés se mond valószínűleg semmit a fiatal korosztálynak! De mi tudtuk minél több időre lett prolongálva egy film annál sikeresebb mivel a jelentése magyarul: a vetítési határidőt meghosszabbít.

A sikerfilmek általában hosszú hetekig vetítésen maradtak a mozikban, ami manapság is jellemző, de már nem hangsúlyozzák ki hány hete van vetítésen.

Érdekesség!

régi mozik szabadtéren is
1957. Budapest XIV. kerületi Városligeti csónakázó tó mellé épített szabadtéri mozi a háttérben a Vajdahunyad várával.

Úgy tűnik közvetlen az 1956-os forradalom utáni évben már ilyen hangulatos filmszínházat nyitottak a szórakozni vágyóknak. A kép engem is meglepett!

Egy dolog azonban azóta sem változott a pattogatott kukorica, ami régen is nagy slágernek számított. (Legalábbis a 70-80-as évekig visszatekintve)!

A blogbejegyzésben felhasznált képeket a Fortepan oldaláról szereztük, és a képekre kattintva az eredeti forrásukhoz lehet jutni.

További írások a mozi témájában:

Írta és szerkesztette: Retró napló blog

A bejegyzést megosztani szabad!

Téli kiárusítás a VidaXL-nél: bútorok és dekorációk 10% kedvezménnyel

A Trabant 601-es egy szerethető és egyszerű autó az NDK-ból.

A Trabant 601-es modellje sokak számára talán ma is számtalan családi, vagy egyéni emléket idéz fel.

Ezt a kisautót a hivatalos adatok szerint 1963-1990-ig között gyártották.

Igazán egyszerű konstrukció volt, ami nagy előnyének számított. Átlagos beállítástól függő fogyasztása mellett a szervizelése is megfizethető volt, így sok kevésbé tehetős családnak is ideális megoldást nyújtott a mindennapi vagy alkalomszerű közlekedéshez. Üzemanyagtartálya 24 literes volt, így hosszabb utaknál több tankolást is be kellett kalkulálni.

trabant 601
Saját ceruzarajz a Trabant 601-ről.

Méretileg a kisebb felépítmények közé tartozott, ezért 4 felnőtt számára biztosított helyett.

Kétütemű motorra keverékkel működött, ami abban az időben minden benzinkútnál elérhető volt. A tankolása a motorháztető felnyitása után, ma már érdekes módon elől volt. A teljesítménye megmosolyogtató a maga 26 LE (lóerőjével) és a végsebessége jobb esetben elérte a 110 Km/órát. Az autópályák külső sávjában gyakran láthattunk belőle a kilencvenes évekig. A több évtizedes gyártása során több belső fejlesztésen is átesett, de a külső szinte változatlan maradt.

Pénzkeresés partnerprogram közvetítő rendszerrel

Környezetbarátnak egyáltalán nem volt mondható mivel eléggé füstölt! (Ennek mértéke persze beállítástól is függött).

A mai napig a Trabant 601-es modellje a Kelet Németországi régió szimbólumának számít.

Nekem is volt két Trabantom, így személyes emlékeim fűződnek ehhez a típushoz. Igaz nem voltam túl szerencsés ezzel a két példánnyal, mert az első nagyon hangos volt, a második meg az első használat napján reggel totálkárosra tört. Ám ennek ellenére mégis sok kellemes percet élhettem át (főként az elsővel), így számomra inkább a jó emlékek meghatározóak ezzel a szerethető járművel kapcsolatban. Az utazási élmény ebben az autóban fapados volt, amit kár lenne szépíteni, de ahogy mondani szokták elvitt A-ból B-be és ez volt a lényeg.

Hasonló kormányváltós megoldásokkal manapság ritkán találkozni, de véleményem szerint ez nem volt egy rossz találmány, mert gyorsan elsajátítható és használható konstrukciónak számított abba az időben.

1966. Budapest Városligeti Nemzetközi vásáron kiállított Trabant 601-es.

A trabantokban minimális elektronikát építettek be, így a meghibásodás is minimálisra csökkent, valamint egy kis jártassággal akár házilag is javítható volt. Két fő verziója volt a Szedán (limusine) sima és a kombi (universal). Mindkét verzió két ajtós kivitelben készült, így a hátsó ülések megközelítése az első ülések lehajtása után volt megoldható. Ez nem volt túl kényelmes de egy idő után megszokható volt. A kombi változat a családi kempingezéshez nyújtott kíváló segítséget. A jármű teljes súlya Limusine 615 kg Combi 650 Kg ez a minimális felépítmény súly a viszonylag könnyű karosszéria elemeknek volt köszönhető. Ez az előny egy balesetnél hátránnyá változott mivel könnyen tört és kevés védelmet biztosított az utasok számára.

A trabant 601-es sikerén felbuzdulva elkészült a négyütemű (OTTO motorral) ellátott 1.1-es köbcentis kivitel amit csupán néhány évig gyártottak.

Szinben talán a zsemleszínű volt a leggyakoribb a kétütemű alap 601-es modellből, de a sárga, a kék, és a zöld különböző árnyalatával is gyakran találkozhattunk. A fekete és a piros szín valahogy nem illett hozzá!

Világszerte számtalan rajongói klub működik ahol változatos színekben egyedi dekorálási elemekkel is előkerül ez típus. Budapesten is nagy divatja van a nosztalgia kocsikázásnak ahol a régi de jól felújított járművekkel lehet közlekedni. Ez a turisták körében igen népszerű időtöltés kínál.

Több filmben és sorozatban is szerepelt, talán a legismertebb a go trabi go című film, de a szomszédok teleregény sorozatban is felbukkan.

Érdekesség: A Trabant legkorábbi modellje a P70-es volt amit 1955-57 között gyártottak, de a 601-es típusra legjobban hasonlító P50-es első példányai 1957. November 7. én gördültek ki a gyárból.

Neked is vannak személyes emlékeid a Trabanttal kapcsolatban? Írd meg a retró napló fórumban.

Te utaztál, még Trabanttal?
1 vote
×

További retró járművek a 70-80-as évekből:

Retró napló blog. A múlt legszebb pillanatai.

A blogbejegyzést írta és szerkesztette: István